A mester egy szemináriumot tartott hazánkban, és vizsgáztatott is, majd bíráskodott a Shidokan Gálán.

Őszintén meglepett, amikor megláttam. Egy ötven év körüli férfi, aki láthatóan nagyon jó erőben van. Már kissé őszül váll alá(!) érő haja, és apró fülbevalót visel. Nem egy megszokott külső egy harcművész mester számára. Azonban a külső mögött ott volt a lényeg, amit képviselt: tudást, erőt, határozottságot. Amikor bemutatta az aktuális feladatot, mindig nagyon figyeltem a mozdulatait. Korát meghazudtoló koordinációval, erővel és pontossággal tette mindig, a kéz- és a lábtechnikáknál egyaránt. A vizsga után készségesen vállalkozott a beszélgetésre, és nagyon közvetlen volt.

– Osu, Shihan! Mióta tölti be az európai szövetség elnöki pozícióját?

– 6 éve vagyok az európai szövetség elnöke, és már 15 éve vezetem a francia szövetséget.

– Milyen küzdősportokat gyakorolt korábban?

– Először shotokan karatéztam négy évig, majd teakwandózni kezdtem, mert nem tartottam a shotokant elég életszerűnek. Ezt a stílust is négy évig gyakoroltam, de ugyanaz volt vele a gondom, mint az előzővel. Majd elköltöztünk Nizzába, ahol már volt lehetőségem kyokushin karatét gyakorolni. El is kezdtem, és már 7 éve gyakoroltam a szakágat, 1. danos voltam, amikor 1987-ben a kyokushin vb alkalmával találkoztam Japánban Kancho Soenóval, a shidokan alapítójával. Ekkor már nem tetszett nekem, hogy túl sok pénzt kellett fizetnem rendszeresen a francia szövetségben, illetve a Kancho hívott is saját stílusát gyakorolni, ami így is lett. 1989-ben tértem vissza ismét hozzá, és ekkor levizsgáztam 2.danra shidokanból. Ha nem találtam volna a shidokanra, talán már nem is foglalkoznék küzdősportokkal.

– Shihan Franciaországban él és oktat. Sok tanítványa van?

– Franciaországban 17 dojóban oktatják ezt a stílust, és 800-an gyakorolják. Konkrétan az én dojómban 140-en edzenek. Itt heti 3 tréninget vezetek.

– Foglalkozott versenyzéssel?

– Igen, 10-12 francia kupán voltam dobogós. Fontosnak tartom a versenyzést, nem ez a cél, de szinte elengedhetetlen a fejlődéshez. Fontosnak tartom a kihont (alaptechnika) és a katát (formagyakorlat) is.

– Hogyan fogalmazná meg a shidokan stílus lényegét?

– Három fogalom: hatalom, szellemiség, őszinte becsület. A shidokan egy jó irányú fejlődése a kyokushinnak. Hisz itt már van boksz, a versenyeken, vizsgákon is. Ringben zajlik a küzdelem. A Shidokan szervezet kicsi, de nincs vita, összetartás van. Nagyon fontos a tisztelet és a szellemiség. És mi nyitottak vagyunk. Minden versenyre elmegyünk, és mi is szívesen látunk bárkit.

– Rendszeresen tréningezik még?

– Régen nagyon sokat edzettem, napi egy-kettőt. Ma már csak hetente edzek ennyit, sok edzést tartok, építkezek, a dojómat is nemrég építettem.

– Milyen s shidokan helyzete Franciaországban?

– Franciaországban a küzdősportok helyzete nagyon sajátos. Nagyon sokan foglalkoznak judóval, közel 700 000 ember, karatét 200 000–en gyakorolnak, de ebben benne van minden stílus, és csak egy szervezet van, egy közös. A támogatások is közösek, így nagyon nehéz érvényesülni. De mindenki a shidokanról beszél, mindenki ismer minket.

– Ismeri Jerom Lee Banner-t, a híres K-1 küzdőt, illetve Jonni Desnetet, a hazánkban is jól ismert Kyokushin karatést?

– Jerom Lee Banner nagyon híres Franciaországban és nagyon népszerű. Jonni-t hívtam, hogy jöjjön hozzám, és gyakorolja a shidokan karatét, de nem akart váltani, maradt a kyokushinnál. Nagyon tehetséges versenyző.

De sokáig nálam edzett Christophe Midoux is, aki mára elismert ketrecharcos az egész világon. Néha még mindig lejön hozzánk edzeni.

– És milyennek látja Magyarországot, a magyar shidokanosokat?

– Magyarország gyönyörű, akárcsak a magyar nők. Nagyon örülök, hogy országuk csatlakozik az Európai Unióhoz, mert szerintem nagyon jó szellemiséget, hagyománytiszteletet hoznak magukkal. A magyar shidokan karatésok jók, nagyon jók. Mindig arra törekszenek, hogy jobbak legyenek.

– Lapunk nagyrészt Japánnal foglalkozik. Mi a véleménye a shidokan őshazájáról?

– Már tízszer voltam ott, de még mindig nem értem, hogyan működik Japán. A félelem és a tisztelet egy érdekes keverékét látom ott. Nehéz megmondani, hogy valaki épp fél tőlünk, vagy tisztel minket. Japánban minden a Yakuza kezében van, akik egy különös „kódrendszert” használnak mozgásukban, öltözködésükben, viselkedésükben, amit nehéz megérteni. Az emberek alapvetően kedvesek. Szeretem, egy nyugodt ország. Egyre kevesebb harcművészeti tanuló van ott, mert a fiatalok szívesebben mennek teniszezni, baseballozni, futballozni. Erről sokat beszélgetünk, vitatkozunk Soeno Kanchóval.

– Osu, Shihan! Köszönöm az interjút!

– Szívesen. Nagyon örültem!

Stefanovics József